Egy gondolat, egy porszem

Cukor nélkül a tea is keserű. Hogy mire utal ez? Arra, hogyha nem találod a teádban a cukrot, tegyél bele, és édesebb lesz. Ha az életedben nem találod a jó dolgokat, teremts magad körül, és tedd édesebbé az életedet, olyan egyszerűen mint a teádat. A teát is megiszod cukor nélkül? Akkor mért élnéd az életedet boldogság nélkül?

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Tehetett ő arról, hogy mi történt? Talán ő kérte ? Ő okozta? Az egész az ő hibája lenne? Minden, ami történt, amit átélt, ami a következménye lett, minden, ami történt, az ő hibája lenne? Az összes kisiklott vonat, a felborult kocsik, és minden egyes elgurult labda, játék, szétszóródott bőrönd, és egyéb értéktárgy? Tényleg ő a felelős?


Azt hitte, hogyha más vonatba száll, és más kocsikat húzhat, majd megnyugszik, elfelejti, és vége lesz mindennek. Hogy soha többé nem fog rá emlékezni. És hogy mindaz, ami történt elmúlik, semmivé lesz, egy gonosz árnyék marad a múltból, de a felelősség, az új helyzet megoldja. 

De nem engedik. Mindegy mennyire küzd, próbálkozik, és könyörög. Nem kaphatja, meg amit szeretne. Nem jár, nem szabad, az nem az ő jövője. De akkor mi? Az állandó zakatolás, a céltalanba? Várni, hogy épp melyik utat zárják el előtte, és hova irányítják át? Újra és újra? Mert a lényeg csak az, hogy a többiek előre jussanak. Ők eljussanak az állomásra, ahova menniük kell. Nekik van céljuk, utasaik, és csomagjaik. Ő az összest elvesztette, elrontotta. Azt hitte voltak túlélők. De azt mondták, hogy nincs. Azt mondják, ő akarta, ő csinálta.

Van, aki azt is mondta, hogy az egészet a biztosítás miatt csinálta. És hogy talán most is azt akarja? Újabb balesetet, és kisiklott vonatot? Tényleg ilyen lenne?

Vajon mennyire igaz az, amit mindenki más mond róla? És mikor válik azzá, amit mások gondolnak róla? Képes megmaradni annak, aki valójában, vagy akinek hiszi, hinni akarja magát? Vagy végeláthatatlan változáson megy keresztül, mert mindig mást, és máshogyan, máskor, és máshova akar vinni? Menyiben befolyásolják az utasok, és a csomagjaik súlya? Elbírja, és tudja cipelni? Vagy sose lesz ez már máshogy? És tényleg mindegyik kisiklik, amit ő kap meg feladatul? Vagy csak ő választja???

Mért ?? Nem akarta, nem kérte, küzdött ellene. Mégse úgy történt semmi, ahogy akarta. Egyszer csak fogták, és az egész kocsit rákapcsolták egy másik mozdonyra, és egyszerűen elvitték, el, messze nyugatra. És nem akarja vissza, nem kell az neki. De mért vették el tőle ??
Mit csinált, ami miatt ő már nem érdemelte meg¸Nem akarja ezt, és nagyon nem tetszik neki.  

Mit kezdjen most a maradékkal, és az új kocsikkal? Hova, merre vigye őket? Ő nem tudja, merre kell mennie. Ő csak azt tudja, erre szeretne, de arra, sorra sorompókba ütközik, vagy váltókkal zárják el az utat. Menjen, és keresse, az utat arra amerre szeretne menni, hogy végül elérjen Isztambulba? Vagy tényleg hagyja az egészet, és vigyék, irányítsák Párizsba vagy épp Bécsbe? Változzon, és hagyja, hogy ő is eggyé váljon a többiekkel, vagy küzdjön továbbra is?
Nem akar küzdeni, és vontatni.

Már pöfékelni, és sietni sincs kedve. A sorompókat meg egyenesen utálja. Utazni, gyönyörködni szeretne, és kocsikat húzni, vinni, jobbra – balra egyik pontból másikba. Megváltani a világot? Hálókocsis vagonok, és nemzetközi járatok? Újoncoknak való ámítások, és képzelgések. Mintha attól bárki is később kerülne a garázsba. Csak ezt a sok ostoba nem látja. Graffiti mentes kocsik, új vagonok, és büfé kocsi? Nem kérte, nem vágyik rá, és nem is szeretné soha. a karcolások, és a firkák azok, amiket értékel, amik mutatják, hogy igen is van értelme, és hogy nem pocsékolta az idejét eddig. De most?

Nincs, aki firkáljon, akivel küzdenie kell, de a nyugalmas beosztást se kaphatja meg. Miért jár mindenki másnak az, amit nem szeretne? Tényleg csak így lehet jobbra ösztökélni, és kiképezni őket, hogy mindig mást kapnak, mint amit szeretnének? És mi van azokkal, akik mégse felelnek meg? Jogos azokkal szemben, akik olyat is kaphattak volna, akik rendesen elvégzik a feladatukat? Mért jár büfé kocsi annak, aki gyorsvonat akar lenni?  Biciklitároló a tehervonatnak?

Változzon, és változtasson, adja fel vagy küzdjön. Létezzen, és haladjon, vagy csak pöfékelve döcögjön? Álljon meg a sorompónál, és várja, meg míg elmúlik a veszély, és reménykedjen benne, hogy egyszer kiérdemli AZ útját, vagy inkább száguldjon, el a kisebb állomások mellett, hallgassa a szitkozódásokat, és anyázásokat, de hajtson előre és előre, minél gyorsabban, és nem törődve azzal merre is kellene mennie, míg egyszer csak váltanak előtte, és ő kisiklik?

És utána? Visszamászna, vagy épp kigyulladna, és porrá égne mindent kipusztítva a környezetében? 

Címkék: utazás önismeret nyugalom egy kicsit más szakadék szélén

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr975011194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása