Sokat gondolkodtam, hogy levelet írjak, vagy inkább blogot, de hát ezt könnyebb, legalábbis nekem könnyebben megy. Remélem nem lesz baj. Ha van valami mégis, akkor majd szólsz, hogyha rosszat írtam, és szedjem le.
Mikor elindultam hozzád, abszolút nem gondolkodtak, csak mentem megint az alapján, amit a szívem diktált, érzések, érzelmek, és ennyi. Azt éreztem, hogy melletted akarok lenni, hogy veled akarok lenni, és nem akarok várni, nem akarok az idő kiszolgáltatottja is lenni. Úgyis annyi mindennek és mindenkinek voltam már, és persze neki a legjobban a lábam miatt.
Már akkor is baj volt a lábammal, egy ideje megint jobban van, de hát mit tudok én vele kezdeni. Ezt te is tudod. Már megbeszéltünk, és nagyon sok mindent elmondtam. Nem tudok négy fal között ülni, és állandóan arra várni, hogy egyszer majd élhetem az életem. Így elsétálna mellettem minden és mindenki közben…
Szóval. Elindultam hozzád, és abszolút nem gondolkodtam, csak éreztem, hogy ezt akarom, és kész. Te már akkor izgultál, én akkor még nem. Aztán persze mikor már igen, már nem tudtam mit kezdeni az egésszel, és abszolút nem tudtam még csak kontrollálni se a mértékét. :D De át nem is én lettem volna, ha tudtam volna. Azért az smsek megnyugtattak valamennyire, illetve legalább tudtam, hogy nem egyedül parázok.
Megérkeztem, és leszálltam. Hát jó lenne tudni, hogy mit gondoltál akkor. Mert, hogy megérkeztem, és annyi hogy rögtön átöleltél, én meg nem engedtelek el. :D Hülye lettem volna. Aztán meg az az 5 perc, ameddig még nem voltam hajlandó rád nézni. Tudom, nagyon aranyos voltam. :D Jó volt, hogy kicsit leültünk, és beszéltünk, vagy hát beszéltem, az alatt valamennyire lenyugodtam.
Igazából mikor leszálltam, akkor így fordultam volna vissza legszívesebben (csak annyira paráztam addigra), de aztán így megláttalak, és elszállt az egész. Csak abban reménykedtem, hogy nem fogok mindent elszúrni, és ez alatt a 3 nap alatt elveszíteni. :) Persze ez egy örök félelem mindenkivel kapcsolatban, szóval ezen meg se lepődünk már.
Nálatok nagyon jó volt. Tényleg tök sokat beszélgettünk, meg hallgathattad az ömlengésemet olyanokról, akikről fogalmam sincs mért kezdtem el beszélni. De hát ilyen vagyok :D Olvasok, és utána az a leghülyébb helyzetekben jöhet elő, hogy meg akarjam osztani a másikkal. Tök jó volt melletted, meg veled aludni, bújni, és megnyugodni. Hogy nem volt rossz álmom, mert megnyugtattál, és nekem fel se tűnt, hogy esetleg rosszat álmodtam. Jó volt azt nézni, amikor szereltél a Zolival, de hogy közben is figyeltél rám. Meg amúgy is egész idő alatt. Jó volt a közeledben lenni, jó volt megcsókolni, és csak szimplán szeretni. Jót tett nagyon.
Több olyan pillanat van, amire nagyon szívesen emlékszek vissza, ami nagyon megmaradt bennem, és nagyon jól esett, vagy csak örömet okoztál vele. :)
Egyik. Az emelgetések. :D Tudod, amikor párnát emelgetsz, kb. :)
Az első, amikor a szobádban emeltél fel, hogy kiviszel, és ne járjak a térdemen. Én meg öööhm… jaj, és aztán meg öööhm, ez túl jó :D Kevés ember emelgethet, nem igazán szeretem. Valszeg azért mert ez is bizalmon alapszik. De nálad megvolt, és nem paráztam, hogy majd földhöz vágsz .:D Jó, oké, értem én hogy mennyire hülyén hangzott ez a mondat. :D Szóval az első ilyet tökre élveztem, már csak a meglepetés része miatt is.
A másik ilyen az volt, amikor szintén egyik pillanatban átöleltél, majd leemeltél a lépcsőről, én meg csak kamilláztam, hogy mi is van :D Megyek lefele, te átölelsz, hogy nehogy elessek - gondolom én persze – erre következő pillanatban már lent vagyok. :D Hát mondom oké.
A harmadik emelgetős az amikor bementünk megnézni a bocikat, és hogy ne legyen koszos a cipőm, bevittél. Azt nagyon élveztem. Tök jó volt, és juj :D Legközelebb, ha mehetek, egyszer elmennék veled etetni. Ha lehet, bár nem tudom mennyire lehet-é vagy sem, meg ilyenek. :)
A csillagnézés, bármennyire is elcsépeltnek tűnik, meg nyálasnak, meg tudom én milyennek nagyon – nagyon élveztem, és az akkori csókokat, meg bújást, meg beszélgetést, meg minden mást is. Nagyon jó volt,és akkor hihetetlenül nyugodtnak érzetem magam. (Emlékszem, hogy miről beszéltünk, meg hogy kiakadtam, meg utána hogy már totálisan ideges voltam :D –ami megjegyezném nem miattam volt :P – de attól közben nagyon is nyugodt voltam. Biztonságban voltam, jó helyen voltam. A lehető legjobb helyen, ahol akkor lehettem.) Jó volt, hogy azt éreztem, hogy bármit elmondhatok, és mindent megbeszélhetek veled, legalábbis elmondom, aztán vagy tudsz mit mondani rá, vagy nem. :) Az meg kimondottan aranyos volt, amikor azzal szórakoztál, hogy lesz jó, és hogy kellene megállni kocsival. :D Nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtem. Annyira jól esett, hogy ennyire figyelsz. :) Aztán, hogy a kedvenc számom is szólt közben, hát … :D Tökéletes volt. (Bár sajnálom azt a részét, amikor kiakasztottalak, nem akartalak.
Másik, amikor energiaitalt, meg gumicukrot is vettél nekem. :D Akkor ugortam volna a nyakadba. Mint amikor szombaton (?) hazajöttél, és tényleg ugortam is :D Vagy amikor csak lázas voltam, bújtam, te meg aggódtál értem. Tudom, hogy neked szar lehetett, de én nem tudtam, hogy vagyok annyira fontos, így nekem azt jó volt érzékelni. Vagy amikor este felébredtem, mert rossz álmom volt, és még egy órát fent voltunk :D Amikor csikizni akartál, de sose sikerült, bezzeg nekem mindig. :P Hogy reggel mindig kimasszíroztad a hülye hátamat, meg mindig kérdezgetted, hogy jól van-e a lábam, nincs-e baj. Vagy amikor vettél nekem ivójoghurtot, olyat-amit szeretek, és utána derült ki számomra, hogy beszéltünk, csak h közben megint aludtam :D Meg a piros boxered, amiben aludtam :D
Most már csak a top 3 maradt :D
3. Utolsó csók.
Vártam, és vártam, hogy mikor szállhatok fel, (inkább meddig tudom még húzni), és az uccsó, amikor már tényleg a busz volt a következő. Nem is csók volt, csak puszi, de olyan jó volt. Indokolni nem igazán tudom miért, csak valahogy olyan volt, hogy „na, akkor most ezzel vigyázok rád, amíg haza nem érsz”. :) Bár ez lehet, hogy kicsit hülye megfogalmazás lett.
2. Horgászás.
Nah ez az, ami egyhamar nem törlődik. :D Kerestem kutattam az emlékeim között, de annyira, mint akkor és ott, nagyon rég éreztem jól magam. Voltunk egyszer Bad Klein Kirchheimben, illetve hát ott fent a valami tetején :D Tényleg nagyon magasan. Nagyon hidegben, és zenét hallgattam, és csak mászkáltam kicsit anyáméktól távol. És gondolkodtam, és csak magamnak voltam. Az a néhány perc volt utoljára annyira jó, mint az a pár óra, amit kint voltunk, horgászni. Nem voltam persze egyedül. De Balázs Zsófival, Zoli meg Zsuzska meg vagy egymással, vagy külön-külön elfoglalták magukat, te voltál, aki velem volt még, de úgy hogy közben olvassak meg fejtsek rejtvényt nyugodtan, és ez által annyira jó volt. Mert magamnak voltam, „a kis világomban”, de közben bújtam, vagy dőltem hozzád, ott voltál, olyan volt, mintha vigyáznál, hogy senki ne bántson, amíg elbújtam. :) Sokkal nyugodtabb voltam, mint szoktam. Horgászni voltunk, ahova már régóta ígérgetve volt, hogy fogok tudni menni, de persze sose jött össze, és ti meg összehoztátok nekem. :D Igen, csak nekem. :D Az idő is jó volt, barnultam is, tudom, rám is fér, :D szóval minden szép volt és jó. Remélem ilyen lesz még. Meg hogy majd egyszer én is fogok valamit. :D
1. Első csók.
Mert hát mi is szerepelhetne az első helyen. Ez a tipikus esete a túlerőben lévő csapat győzelmének, és a vesztes csapat könyörgésének, hogy vegyék már be a várat. :D Mert, hogy ugye már annyira akartam az az egy csókot, hogy a puszik nélkül is nehéz volt már rád nézni, ezért se tettem. :D De te meg kivételesen nem arra vártál, hogy majd én lépek, és ez tetszett is. Igazából végig tetszett, hogy mindig megmaradtál te az „irányító” pozícióban. Jó irányítani, nem tagadom, hogy élvezem, de sokszor fárasztó, és most jól esett, hogy szimplán csak magammal kellett küzdenem, mert, hogy nem akartam elsietni a dolgokat, de hát utána még is csak az érzelmek győztek az ész felett. Ahogy szokott lenni nálam. :D Szóval a végén, amikor már könyörögtem (magamban), akkor meg is csókoltál, szóval pont jókor, pont jó volt. :) Illetve nem, mert annál jobb.
Nah és azóta tartunk ott, hogy hazajöttem, és még is csak szakítottunk. Nem haragszom egyáltalán, és attól még szeretlek, meg fontos vagy, és örülök, hogy barátoknak megmaradunk. :) Így nem olyan rossz, mert nem vesztelek el teljesen. :) Csak ne is tűnj el. Amúgy is. Zsófival is, Fruzsival is, és Balázzsal is tök jól kijövök, és beszélgetek Fb-on, szóval megszabadulni tőlem nehezen tudnál, max. ha őket is meggyőződ, hogy ne beszélgessenek velem. :P
