A kedves nagyérdemű közönséggel megosztom a hírt, miszerint igen, bármennyire is meglepő, és hihetetlen a drága férjem, továbbra se akar elválni. Tetszik tudni, neki sok gondja van, sok baj, és rendeznivaló, amit el kell intézni, erre neki most nincsen ideje. Tetszik tudni, az hogy elköltözött egy szó nélkül, az ment, mert muszáj volt, az, hogy innentől fogva egyedülállónak tartja magát, az igen. A barátokkal sikerül találkozni, (legalábbis legutóbb még ezt mesélte), és csajokkal is sikerül beszélgetni, és azon gondolkodni, hogy kivel mit kellene lépni. Erre van energia. A feleségnek, és a 4 éves kapcsolatnak megadni azt a tiszteletet, hogy ha már megoldani, nem hajlandó, és esélyt adni nem hajlandó, legalább elmondja, hogy mégis mi a baja, és mért akarja az egész házasságot semmissé tenni, arra nincs idő. Leülni, és megbeszélni a dolgokat, aztán elintézni a papírokat, elválni, és szépen lezárni az egészet? Kérem szépen, hát az túl tisztességes lenne. Kifizetni a perköltséget, mert, hogy nem tudom, mért én tehetek arról, hogy ő mégse gondolta komolyan még nincs egy éve, hogy házasságot akar, nem az ő dolga. Semmi se az ö dolga, felelőssége. Ő szépen, aranyosan intézi a dolgokat. A legszebb az egészben az volt, hogyha megcsináltattam a tetoválást, biztos van pénzem a válásra. Az, hogy hónap közepén úgy otthagyott, hogy a számlákat oldhattam meg hirtelen, hogy miből fizetem ki (mert, hogy hát kap ő fizetést, és végre majd be tud szállni, és nem lesz gond vele – ezt hallgattam), az nem számít. Az, hogy mióta összeköltöztünk, nem keresett, és mindent anyu fizetett nekünk, meg amit tudtam én melózni, az nem számít. Az hogy az egész esküvőt anyu fizette, nem számít. Hogy a szülinapi pénzem, amit apámnak melóztam, amit az esküvőn kaptunk pénzt (3/4 része megint az én családomtól), minden a számlákra ment el, mert nem dolgozott, az nem számít. Az, hogy végig mindent megkapott, cigit is, mindent megoldottam, hogy legyen, az nem számít. Az, hogy közbe én nyeltem nagyokat, amikor sokadik alkalommal, is ellopta a pénzt, és cigire költötte, majd megpróbálta beállítani, hogy csak eltűnt, az se számít. És most csak a pénzt érintő kérdéseket vettem elő, direkt. Egy szót se szóltam, egyszer nem vágtam a fejéhez, hogy el lenne tartva, soha nem éreztettem azt, hogy ezért hálásnak kellene lennie, mert ezt így gondoltam a normálisnak. Mert nem a pénz számít, hanem az, hogy velem van, akit szeretek. És, csak azért mert nem keres, és nincs pénz, attól még szeretem. Tudom, idióta hozzáállás. Ezek után, minden szó nélkül lelép, és még a perköltséget se hajlandó bevállalni. (A rám eső rész kb. 15.000, az övével együtt 30.000 lenne). Hogy lehet valaki ennyire smucig?
A legszebbet a végére hagytam, mert megkaptam, idézem : „de érdekes módon,amióta eljöttem onnan anyagilag totál rendben vagyok,nem kell senkinek sem eltartani,ez a szörnyű”
Szóval végül, az, hogy nem volt munkája, és el kellett tartani, az is az én nyakamba van varrva, mint ha könyörögtem volna neki, hogy lécci, hagy tartsalak el, és persze az, hogy most anyagilag rendben van, az azzal van összefüggésben, hogy elköltözött. Véletlenül se azzal, hogy akkor költözött el, mikor végre már volt normális munkája. Véletlenül se addig voltam jó, ameddig nem volt semmi pénz, és ahogy elkezdett keresni, lelépett. De biztos, ebben is én vagyok a hibás. Hát hajrá.
Így kérem szépen, én veszem át az irányítást, megint csak, mert úgy néz, ki, még ennyi sincs a kedved férjemben, hogyha már költözik el, és neki van valami baja, akkor az egészet csinálja is végig, és zárja le. És ha én leszek utálva, és hibáztatva, mert én váltam el, és én sürgettem, legyek. Sajnálom, de nem tudom, mért kellene hónapokon keresztül arra várnom, hogy a férjem megtiszteljen azzal, hogy elválik, ha már úgyis csak arra voltam jó, hogy ki legyek használva.
És nem, nem állok jól anyagilag, de erről nem fogok senkinek se beszámolni, hogy mi történt, vagy mi nem. Keresek egy ügyvédet, és ha a gatyámat is ráfizetem, akkor is vége lesz ennek az egésznek, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Mert hogy eddig csak az volt a lényeg, hogy ne ajtócsapkodás legyen, és emellett nem gondoltam, hogy nekem kellene fizetnem, meg hogy ennyit nem érdemlek, hogy ezt a 15.000et kifizesd. Most már ? Semmi se érdekel, csak az, hogy semmi se kössön hozzád, és minél gyorsabban megszabaduljak, egy ilyen számító alaktól. Büszke lehetsz magadra. Ahogy ki voltál akadva, hogy anyád mindenkitől csak a pénzt szedi, és neki csak az a lényeg, ugyanannyira csak ez hajt téged is. Amíg eltartanak, és amíg van pénz, addig oké, aztán meg szó nélkül, minden tisztelet nélkül zárod le az egészet. Hajrá. Sok szerencsét ahhoz, hogy találj még egy olyan hülyét aki beléd szeret.
