Néha olyan érzésem van, hogy nem is én irányítok. Mármint, hogy nem enyém a végső szó a kis agyacskám nevű központnál. Aludtam, aztán öcsém ébresztője felkelt, én meg szintén, de még csukva volt a szemem. Kitakaróztam, felengedték a redőnyt, kilestem, de továbbra is aludtam. (Álmomban egy tengeren azon belül egy hajón voltam, és közben folyamatosan történtek az események.) Aztán meg felültem, és fent voltam. Így az egész olyan volt, mintha egy chip vezérelné a gondolataimat, és mozdulataimat, de közben valami kis darabka kiesett volna, a rendszer meghibásodott, és megint én irányítok. :D
Ez igazolná azt is, hogy miből van annyi energiám, mert hát akkor rendszer futtat, azt meg csak töltőre kell dugni, vagy aksit kell cserélni. Mért megyek, és teszem a lábamat egymás elé, hogyha fáj, akkor is, mitől vannak berögzült mondataim, és mozdulataim, és amúgy is. Mekkora poén lenne. Akkor nincs is akaraterőm, meg semmi, csak fut a rendszer, meg a programok, és indítják őket sorra. Akkor a betegségem is csak egy vírus volt, ami fertőzte a rendszert, de sikerült jó virusírtót és tűzfalrendszert kiépíteni. Éjjen éjjen. :D
