Olyan ez mintha egy kocsi lennék. Mi kell ahhoz, hogy menjen a kocsi? Valaki, aki vezeti. Egy motor, és kerekek. A csinos felnik, és tág belső tér, már csak kiegészítés. A biztonsági öv csak plusz kellék, mint ahogy az esetleges utastársak is, akik a vezető mellett ülnek.
Magamat ismerem, és tisztában vagyok az adottságaimmal, a jó és rossz tulajdonságaimmal, az engem gátló, és segítő tényezőkkel. A vezető, aki ismeri a kocsinak minden kis részletét, és vezetni tudja azt, megvan. A motor, ami hajt, és ami nélkül nem megy, a második fő kelléke ennek az egésznek, szintén megvan. (Sajnálom azt, akinél ez nem így van. Ahol valaki más ül a vezető ülésben, és a kocsi tulajdonosa egyszerűen más utakon jár.)
Motor nélkül nem megy a kocsi sehova. Nélküled már nem menne. Az ülések, és a hátsó sorban lévő biztonsági övek megvannak. A biztos háttér, ha nem is a megszokott módon, de biztosítva van.
Három ülés van hátul. Ebből az egyiken (bal oldalt) volt biztonsági öv, de elhasználódott, és az utóbbi néhány hónapban egyszerűen használhatatlanná vált. A másikon nincs is öv. Az ülés is sokáig rejtve volt előttem. A két ülés között néhány éve viszont felfedeztem, hogy van még egy ülés. Felhajtottam, és most ott áll, és várja az utasát. Egy nagy, de tulajdonképpen eléggé meghatározhatatlan ülés. Sosem ültem még ott. Nem tudom, mit várhatok tőle. Kényelmes-e, vagy csúszkál az ember a kanyarokban, egyáltalán a huzat az ülésen milyen anyagból van, milyen a tapintása. Egyszer ki kellene próbálni. (Egyszer meg kellene keresnem, kapcsolatba lépnem vele. )Vagy nem. Ki tudja… A harmadik ülés viszont kényelmes, és biztonságos. Ott mindig is volt biztonsági öv, és valahogy maradni is fog mindig. Sőt. Mióta a másikon tönkrement az öv, a harmadikon meg ugye sose volt, kiderült, hogy ennek az egynek az öve elér odáig is. A biztos háttér megvan.
A kocsi lenyitható tetejű Audi sportkocsi. A sebességet imádja, és sose a biztonságos vezetésre tervezték. Gyönyörű meleg piros színe mindenkinek rögtön megtetszik. Csomagtartója meglepően nagy, tágas, és nehezen lehet elérni, hogy teljesen tele legyen. Mint egy zseninek az agya, ami számunkra fel foghatatlan mértékű információt be tud fogadni, úgy képes ennek a kocsinak a csomagtartója mindent elnyelni, és utána is ugyanannyi helyet biztosítani a többi cuccnak. Meglepő, hogy ilyen sokat elbír, de hát ez a kicsi kocsi erre van tervezve. A GPS már rég be lett szerelve, megvan az úti cél, az út is meg van már tervezve, és ha valahol még is útlezárásba ütközik a kicsi kocsi, egyszerűen csak jön az újratervezés, és egy másik út, ami ugyanoda vezet. A kocsi mindig gyorsan suhan el minden kis település mellett, mindegy, hogy jó idő vagy rossz idő van. Ha rossz idő van, és esik az eső, az ablaktörlőkön múlik, hogy ez mennyire viseli meg a kocsit, és meddig látszik még a rossz hangulat, a kocsi ablakain. Ugyanis lehetne elsőtétített üvege is, és akkor senki se látna ki, nem látnák, hogy milyen időjárás van, és így csak következtetni lehetne. Ennek a kocsinak nem ilyen ablakai vannak. Persze van egy sötétítő rész, ami sokszor akár magától is leenged, hogy ne lásson ki mindenki, és legyen egy kis magánélete a kocsinak, de általánosságban véve bárki láthat mindent, ami a kicsi kocsi lelkében, ami kint az időjárásban lejátszódik.
Hogy ez nektek furcsán hangozhat? Jah, hiszen ti máshoz vagytok szokva… Itt a kocsik közlekednek, mindenki a saját célja felé, és az érzelmei az időjárásban mutatkoznak meg, körülötte. A kocsi sebességében, a tulajdonságai meg a kapacitásában, és egy-két plusz felszerelésben. Ebben a világban, minden a kocsikról szól. Az csak másodlagos, hogy kit visznek épp, és hogy azok mit csinálnak bent. Az utasok emberek. Persze vannak V.I.P. Utasok, törzs utasok, egy ideig állandó utasok, és olyan is, akik csak egy reptéri transzfer idejéig szállnak be. A lényeges viszont a kocsi. Az időjárás, ami mutatja, hogy mit érez ő, az útja, amiből leszűrhető, hogy tudja, mit akar, hajt a célja felé, vagy esetleg beragadt egy körforgalomba, és a KRESZ szabályairól mit sem tudva, értetlenül kavarog körbe-körbe már hónapok óta. A lényeg az alkatrészeken, a szerelőműhelyeken, a felszereltségen van.
Az egyetlen dolog, amiben az Audi hiányt szenved, azok a gumik, illetve leginkább ezeknek a gumiknak az állandó meglétét garantáló kis csavarok. Ugyanis gumikat újra és újra feltesznek. Ilyen-olyan felnik, egyik szebb, mint a másik. Egyik ezt ígéri, másik mást. Van itt híres autóverseny (külföldi egyetem), vontató kocsi nélküli száguldás (tolókocsi, mankó nélküli lábhasználat), esetleg egy-egy szponzorcég megnyerése (államilag finanszírozott képzésre bejutás), vagy például különböző országok kocsijainak megismerése (nyelvtanulás). De hiányzik, hogy olyan gumit kapjak, ami igazán passzol, ami igazán megy a piros színemhez, ami csillapítja azt a gyorsaságot, és azt a határtalan száguldást, amibe a tökéletes felnik nélkül egyszer csak belekezd ez a kis kocsi. Mert ennek a sportkocsinak nem véletlenül van hátul három ülése, és akkora csomagtere. A kis kocsinak utasok kellenek. Mégpedig állandó utasok, akikre sokáig, mint állandó V.I.P. Utasokra, később, meg mint vissza-visszatérő, és új utasokat hozó emberekre számíthat. A kis kocsinak kell a társaság. Kellenek ezek a felnik, amik lenyugtatják, és amikkel együtt új utasok kerülnek a kocsiba.
Egy állandó utas került a kocsiba a motorral egy időben. A motor már megvan, és működik. Azzal, hogy itt vagy, nagyon sokat segítettél. Megkapta a kis kocsi a belé legjobban passzoló motort, azt, amelyik leginkább érzi, hogy milyen fokon ég a kocsi, és milyen sebességgel szeret hajtani. Te érzed leginkább, és leghamarabb, hogy mi kell még, vagy min kell kicsit alakítani, vagy, hogy épp kivel kell beszélnem, hogy a szükséges beállításokat meg tudjam változtatni, és elérjem a következő települést.
Aki a biztonsági övet intézte a hátsó sor jobb szélén lévő üléshez, az szintén sokszor ül az Audiba. A mérhetetlen biztonságot jelented. Azzal, hogy szilárdan állsz, és kitartasz mellettem. Ott vannak a biztonsági övek. Még akkor is, hogyha olyat védenek, aki neked nem tetszik, akkor is védik őket. Bármikor elviszlek téged is ahova csak akarod, mindegy, milyen idő van kint, a kis kocsi attól gurulni tud.
Aki még ilyen törzs utas személy, az az apró állítgatásokért felelős személy a műhelyben, aki a kicsi kocsi tartalékait figyeli állandóan, illetve segít letörölni az ablakokat, ha épp valami miatt nem látni tisztán. Igen. Ez lennél te, aki észhez térít, vagy csak megpróbál átalakítani, hogy kevesebb időjárási katasztrófa érjen. Bár ez majdnem mindig lehetetlennek tűnik, egy-két kisebb vihart már sikerült elkerülnöm az előrejelzéseidnek köszönhetően.
Az utolsó, a negyedik ilyen személy pedig a GPS beszerelője, és a csomagtér kialakításáért felelős személy. Ugyanis te tetted lehetővé, hogy annyit kibírjak. Miattad, érted küzdöttem évekig, ez hajtott, mikor célokat tűztem ki, és mikor újra és újra nyeltem egyet. Nem tudatosan, de ezért lett akkora a csomagtér, hiszen az elején ez a csomagtér is akkora volt, mint minden normális. Bár lehet, hogy már akkor sem volt akkora, csak egyszerűen nem lehetett belátni a nagyságát. Minden esetre a te biztonságos célba érésed volt a cél.
Igaz, ez most kicsit furán jön ki, mert beszállt az anyós ülésre a motor készítője, illetve hátra melléd az övekért, és az időjárás előrejelzéses utas, és ezek hárman azt mondták, a vezetővel együtt, hogy tegyelek ki. Hogy jön egy másik kocsi mellettünk, az majd átvesz, és inkább az vigyen tovább. Tudod nekem kicsit már túl nehéz volt az út. Földes út tele bukkanókkal, és árkokkal, ez egy sportkocsinak nehéz helyzet. Jött egy rész, ahol, ha letérek balra, egy másik kiépített betonútra érek egy kis földes útszakasz után. Én letértem erre az útra. Ami mögöttünk jött, a Volvo, az már annál inkább képes volt arra, hogy megtegye veled az utat. Így átadtalak neki, és ő vitt tovább, én meg mentem most már a saját utamon. Végül azt láttam, hogy a Volvo is lassít. Egyre inkább. Úgy néz ki, meg fog állni, és másik irányba fog elvinni. Kiderült, hogy te kérted, és te sürgeted a megállást. Persze ennek örülök. Hiszen neked se volt könnyű ott ülni, és jobbra-balra dülöngélni, és viselni az út viszontagságait, és a Volvo akár mennyire is nagy kocsi, ő is zötykölődött. Még is valahogy olyan rossz érzés. Valahol van egy olyan érzésem, hogy akkor hiába tettem veled meg annyi részét az útnak? Persze ezt nem akarom hajtogatni, és felróni senkinek. Hiszen te beszálltál, és úgy éreztem, hogy el kell, vinnélek, oda ahova szeretnél menni. Nem mondtam el neked, hogy milyen nehéz úton kell mennem, és nem adtam meg még csak az esélyét sem, hogy te azt mond, hogy hagyjam, és ne menjek tovább. Valószínűleg te is jobban féltetted volna ezt a sportkocsit, mint hogy ilyen útra küld. A Volvo nem tehet róla, hiszen ő nem érezte, hogy ez nekem mennyire nehéz. Kérdezte, de mivel én úgy éreztem, hogy el kell, vinnélek, nem mondtam meg neki, hogy nem bírom. Később már az motoszkált bennem, hogy egy ilyen kocsit nem győzhet le egy ilyen út, és tartottam magam, még akkor is, amikor a Volvo többször is megkérdezte, hogy bírom-e. Neki teljesen más érzés volt ezen az úton mennie, érthető, hogy nem tudta. Csak le kell rendeznem magamban, hogy végre elússzon ez a óriási szürke felhő felőlem, mert ha nem, akkor ebből óriási eső lesz egyszer. Vagy még nagyobb zivatar, óriási szélviharral, ami lehet, hogy akkor viszont egy másik kocsit fog célba venni.
A sportkocsi, a Volvo, és két másik kocsi garázs átalakítás előtt áll. Hogy a két másik kocsi?
Az egyik egy Peugeot 307es. Családi autó, de kicsit persze át van alakítva. Szeret gyorsan menni, de csak ott, ahol szabad. Ugyanakkor a KRESZ-t utálja. A saját szabályai szerint megy. Sötétített üvegén csak néha és csak az ahhoz értő szemek látnak ki, hogy meglessék a kinti időjárást. Ami meg legtöbbször vihar előtti csend. Valahogy az ember azt érzi, hogy korlátozva vannak még a felhők, és a napsugarak is. Emellett elég kicsi csomagtartója van, elég hamar tele lesz. A GPS akadozik, valahogy mindig lefagy a szerver, mikor odáig jutna, hogy megtervezi az utat. Így látszólag céltalanul hajt a kocsi, ami így azért nem igaz. Tudja ő, hogy merre kell mennie, mert a kocsiba egy egyedülálló rendszer van telepítve. Saját GPS-e, és saját vezérlője van. Senki más nem tudja vezetni, csak a vezetője. Tág belső tere van, sokkal nagyobb, mint az kivülről látszik rajta. Sok hely van benne, de nem szállhat be akárki. Ellentétben a sportkocsival, akihez bárki beülhet, a Peugeot jól meggondolja, hogy ki ülhet be utasként, és azok sokszor visszatérő utasokká is vállnak. Kisebb, vagy rövidebb ideig, de visszatérő utasok. Viszont, ha valaki egyszer számára indokolatlanul kiszállt a kocsiból, az többet nem szállhat vissza. Egy kékes-zöld színű nyugodt, biztonságos kocsi.
És hogy milyen kocsi a másik?Egy kis driftelésre, és rally-versenyekre tökéletesen átalakított erős zöldes-sárga Skoda Octavia. Biztonság, és hosszú utak. Minden körülmények között KRESZ-párti, és használni is tudja. Versenyzik, és nagyon nyerni akar, de valahogy nem jön össze neki. A felszereltség megvan hozzá. De valami mégsem kerek. GPS-ről eddig nem hallott, mostanában ismerkedik vele, és kezdi megérteni, hogy mennyivel egyszerűbben lehet így haladni, mint nélküle. Kicsit le van robbanva, de végre olyan utasai vannak, akik fizetnek is az útért, így tud alakítani egy-két dolgot végre magán, új felniket venni, ablaktörlőt cserélni stb… Eddig úgy gondolta, hogy az az utas, aki fizet az útért, az nem hálás érte tényleg. Így illik, ezért fizet. Aztán lett egy utasa, aki mindig fizetett, volt, hogy csak úgy kapott új dísztárcsákra pénzt, hogy elvitte volna bármerre. Most már kezdi megérteni, hogy vannak utasok, akik értékelik, hogyha olyan kocsiban ülhetnek. Az ő üvegei is elsötétítettek, ráadásul dupla vastagságúak. Időjárást csak akkor tudsz meg, hogyha le tudod húzni az ablakot, de akkor viszont ennek köszönhetően erősebben is érint. Ha tűz a nap, és forróság van, azt te is érzed, ha tombol a vihar, abban te is megázol, de ha nyugodt kellemes idő van, azt is jobban megtapasztalod. Szintén bárki beszállhat hozzá, és elég nagy bőrönddel is jöhetnek, mert elég tágas a csomagtartója is. Igaz, többször kell szervizbe vinni, mert a csomagtartója egyszer nagyon megsérült, és az óta csak ideiglenesen lehet mindig megszerelni, de ettől eltekintve nincs baja. A tetőt le lehetne nyitni, de valamiért egyelőre ez nem megy.
Szóval a Volvo, a Peugeot, a Skoda és az Audi garázst vált. Hogy mi lesz ebből, mi lesz a sportkocsival, és egyáltalán, milyen lesz az új helye? Ki tudja ezt.
Az biztos, hogy az Audi továbbra is üvölteti a zenét, és száguldozik, miközben mindenki más körülötte a saját kis tempójában hajt az célja felé. És hogy mért nem hajt a sportkocsi is? Hajt ő, csak túl unalmas az út, és ki-kitér egy kis száguldozásra, egy kis akadályleküzdésre. Keresi a megfelelő felniket, hátha talál, olyat-amilyet keres. Ha meg nem? Hát vár, vár és vár. Jah, hogy van itt egy kis probléma? Hát igen. Mert hát sokáig nem tud olyan gumikkal gurulni, ami nem a neki megfelelő. Egyszer csak megunja, hogy nincs meg az élete értelmét jelentő dolog, és egyszerűen feladja. Felgyorsul, és az egyik kanyarban lezuhan egy sziklás részen. Utána még lehet, hogy összeteszik. Lehet, hogy a motorja továbbra is vele akar majd hajtani, és hogy az utasok is vele tartanak. De az Audi nem tud önmaga lenni, ha nincsenek meg azok a felnik, mindegy hányszor rakják össze.
(Hogy miről is szólt ez az egész? Vagy mért is ültem le ezt megírni? Mert nem érzem, hogy olyan célt tudnék találni magamnak, amivel le tudom élni az életemet. Mindegy mit teszek, és mit tűzök ki célul, azok valahogy nem hajtanak eléggé. Nincs meg a megfelelő gumi. Mert azzal, hogy levette a kezét rólam ő is, meg másik oldalon is, egy olyan helyzetet tapasztaltam meg, amit eddig csak sejtettem. Csinálom, amit kell, mert még nincs itt az ideje, tanulok, és küzdök azért, hogy tudjak rendesen járni, de attól még nem teljes az életem. Nem teljes, amíg nem lehet gyerekem. Amíg nem tudom átadni azokat az érzéseket, amik már most bennem vannak, és ami miatt még inkább kiakasztott a két szülő viselkedése. Nem az bánt, hogy mért nem értnek meg, mért nem ismernek jobban. Hanem hogy egy szülő, hogy tehet ilyet a gyerekével. Nyílván nem tudom átérezni igazán, mit is jelent kötődni egy gyerekhez, amíg nem vagyok abban a helyzetben, de úgy látszik, valami nagyon elromlott bennem, mert én már most tudom, hogy mindegy mit akarok, és milyennek akarom nevelni a gyerekeimet, hogy mit akarok, mi legyen belőlük, csinálhatnak bármit, akkor is a gyerekeim maradnak.
Mindenkinek megvan a célja, a fő motivációja. Siker, karrier, jót tenni másokkal, gazdagnak lenni, és mindent megkapni. Nekem ez a család. Mert nem tudom mi a dolgom, és milyen gyerekeim lesznek, de amit érzek, az a megfoghatatlan, az csak arról szól, hogy nekem számukra kell biztosítanom egy biztos, és kikezdhetetlen hátteret. Hogy sikerül-e, vagy esetleg találok-e más célt, és értelmet az életemnek? Nem tudom. De az biztos, hogy ez már elég régóta bennem van, és eléggé meghatározza a döntéseim meghozatalát. )
