Cukor nélkül a tea is keserű

Ha ide nem is írok mindig, (Ahhoz tisztában kellene lenne az érzéseimmel, és saját magammal foglalkozni.) az okos Facebookra a néhány soros eseményeket ki szoktam tenni.
Ilyen a vizsgák utáni, "Megvannak a vizsgáim, matek, nyelvtan 4s, irodalom, töri, föci 5ös. Meglepő, és nagyon fáradt vagyok. Ami persze azoknak a gondolatoknak köszönhető, amik kitöltik az agyam, és amik nagyban nehezítették, hogy így tudjak vizsgázni. Lényeg? PIHENNI akarok, és kiüríteni a fejem. De nagyon." , vagy az új köny ihlette két kiírás . "Joyce Carol Oates : Nemi erőszak . Nem hosszú 2 órás könyv. ÓRIÁSI." illetve a könyvből származó idézet, "-Hirtelen olyan magányosnak tűntél. Mintha elfelejtetted volna, hogy itt vagyok."

Ugyan így, most se akarok sokat, és értelmeset írni, csak itteni közönséggel is megosztom a tapasztalatomat, miszerint : "Allan Hall - Michael Leidig : Lány a pincében (Natascha Kampusch története)
Összegyűjtötték az információkat, körülményeket, átfogó képet mutat a háttérről, a részletekről. Van benne nem kevés érdekesség."

Persze az elmúlt napokban sok dolog történt ami szavakat, mondatokat, egyáltalán figyelmet érdemel részemről, de ezeket most továbbra is elhajtjuk, mert most úgy érzem, hogy ez kell ahhoz, hogy jól legyek.