Gyengének érzem magam. Nem írok, és egy ideig nem is akarok. Félek. Félek, hogyha írni kezdek olyan dolgokkal kell szembesülnöm, amit ost nem bírnék. Félek, mert most az lenne a vége, hogy elbizonytalanodom magamban, és az erőmben, vagy ami rosszabb, rádöbbennék, hogy illúzió volt azt képzelni, hogy erős vagyok, és mindent kibirok. De ez a rossz oldal. Hiszen tudjuk, hogy „A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.”
