Egy gondolat, egy porszem

Cukor nélkül a tea is keserű. Hogy mire utal ez? Arra, hogyha nem találod a teádban a cukrot, tegyél bele, és édesebb lesz. Ha az életedben nem találod a jó dolgokat, teremts magad körül, és tedd édesebbé az életedet, olyan egyszerűen mint a teádat. A teát is megiszod cukor nélkül? Akkor mért élnéd az életedet boldogság nélkül?

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Van valami, amiről nem beszéltem sokat, lehet, hogy a hozzám közel állók se igazán tudják, hogy ilyeneket rejtek magamban. Nem vagyok vallásos. Egyelőre. Hogy mért egyelőre? Mert hinnem kell valamiben, csak meg kell találnom, hogy van-e olyan vallás, ami azt mondja, amit én is. Az se biztos, hogy ezt vallásnak nevezném, vagy, hogy lenne bármi, ami az egészet lefedné. Egyszerűen csak ezt érzem.

Egy biztos. (Persze csak részemről.) Van valaki, vagy valami, ami mielőtt megszületnénk, lejátssza előttünk az életünket. Hogy egy filmet vetítenek-e, vagy időközönként van, egy-egy pont ahol megállítják, és ahol dönthetek, hogy hogy folytatom, azt nem tudom. Hogy az egész meg van-e tervezve, vagy én alkotom meg magamnak? Nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy látom, és ELVÁLLALOM. Vállalom, és kérem magamnak azt az életet. Azokkal a megpróbáltatásokkal, problémákkal, amit ott akár már láttam. Az a valaki, vagy valami meg csak azért engedélyezi, mert tudja, hogy képes vagyok megcsinálni, boldogan befejezni, és a célomat elérni. Ez persze felvet egy két kérdést.

1.Kinek mi a célja?

Hogy ki miért születik meg, miért csinálja végig, azt nem tudom. Honnan tudhatnám én? Mindenkinek saját magának kell éreznie, és tudnia, és amikor közel kerül hozzá, felhajtani arra a hídra, és azon az úton tovább menni. Egyszerűen, hogyha jó helyen vagy, azt úgyis érzed. Mindegy ki mit mond, ki mit gondol, érzed, hogy ez neked jó, és közelebb visz a célhoz. Én tudom mi a célom. Mi a feladatom, miért vagyok itt. Elég zavaros, és fogalmam sincs, hogy fogom tudni én ezt megtenni, de nekem tudom, milyen téren kell mozognom, kikkel kell, foglalkozom, és utána mit kell tennem.

2.Mért van az, hogy sokan nem boldogok?
Úgy gondolom, hogy sokkal értelmesebben jövünk világra, mint amilyenné válunk később. Az, hogy nem tudjuk akkor még úgy kifejezni magunkat, mint ahogy azt mi megszoktuk, az nem jelenti azt, hogy a gyerek hülye. Pont ellenkezőleg. Nagyon fejlettek vagyunk, nyílván nem véletlen, hogy akkor tudunk a leghatékonyabban elsajátítatni bármilyen tudást, mint ahogy az sem, hogy ahogy a sztereotípiák, meg elvárásoknak megfelelően felnövünk, egyre kevésbé fog az agyunk. Saját magunkat butítjuk el. Persze most jön az, hogy ne fogjunk mindent a társadalomra, a környezetre, meg ennek hatására ránk nézve. Én úgy gondolom, hogy ez elég egyértelmű. Mikor megszületünk, tudjuk, hogy mit kell véghezvinnünk, hogy mért vagyunk itt. Utána viszont ez elmúlik. Sokan nem keresik, mi teszi őket boldoggá. Keresik, mi hoz minél több pénz, minél márkásabb autót, vagy minél nagyobb villát a család számára. Siker, pénz, karrier. Alap mozgatórugói társadalmunknak, és mivel mi társadalomban élünk, mindenki ezeket akarja elérni, és minél többet szerezni belőle magának. Sokan nem is figyelnek rá, hogy így rossz nekik, és sokszor még saját szervezetükre sem. Ezért nem boldogok. Nem azt az utat járják, amit kellene.

3.Akkor minden elrendezett?

Nem elrendezett minden. Te sokféleképpen dönthetsz, sok válaszút előtt állsz. De ha jól csinálod, akkor igen. Akkor megvan az előre kijelölt utad, amiről letérhetsz ugyan, de ha figyelsz magadra, meg a külső segítségre, akkor visszatalálsz, és érezni fogod, jó úton haladsz.

4.Mi van azzal, hogy nem figyelnek a saját szervezetükre sem?
Úgy gondolom, hogy a szervezeted éppúgy segít, mint a környezet. Az a környezet, ami megfoghatatlan. Ha el hisszük, amit mondtam, akkor a testünk, és legfőképp az agyunk, ugyanúgy magasan fejlettebb, mint ahogy azt nekünk tanítják. Na de, attól, hogy minket felnevelnek, és megpróbálnak egy adott szabályrendszerbe beosztani, attól még a szervezetünkre ez nem hat. Az nem lesz fejletlenebb, nem fog kevésbé együttműködő lenni. Hogyha figyelünk rá, ugyanúgy segít. Például, sokszor voltam kórházban, és sok balesetes volt. Az se véletlen. Minden helyzetben megtaláltuk, hogy minek a segélykiáltása volt ez a szervezet részéről. Egyik ismerősömnek nagyon rossz családi háttere volt, de 30 évesen is otthon lakott, nem tudott elköltözni. Ő is vedelt, testvéreivel, anyjával együtt. Nagyon sokat motorozott. Amikor balesetet szenvedett, mégis egy sokkal kisebb motorral volt, és sokkal lassabban hajtottak, mint ahogy szoktak. Aki előtte ült, annak semmi baja nem lett. Ő intenzívre került. Nagyon lassan épült fel, azóta se igazán. Mi az érdekes? A biztosítási pénzből el tudott jönni otthonról, a betegsége meg rádöbbentette, hogy vigyáznia kell magára.
De nagyon sok ilyen eset van. Persze lehet jönni azzal, hogy mindenki mindenbe azt magyaráz bele, amit akar. De ez szerintem akkor is így van.

5….a szervezeted éppúgy segít, mint a környezet… Annak nem rossz hatása van ránk?
Igen, eddig azt mondtam, hogy rossz, mert mire felnevelnek mindent, minden tulajdonságunkat, gondolatunkat kiszedik, vagy legalábbis elnyomják bennünk, ami akkor még megvolt, amikor megszülettünk. De most sem az emberekről beszélek. Hanem a térről, a minket körülvevő létről, ami segít. Ami a jó könyvet mutatja meg nekünk az ablakban, ami a jó szórólapot fújja a szemünkbe, ami a helyes gondolatra juttat, ha csak hallgatod, ami segít, és közelebb juttat ahhoz, amit szeretnél, ha legbelül tudod még a célodat. Ez úgy is meglehet, hogy te magad akár nem tudod mi a célod, nem is tudsz mi felé lépni, de esetleg belül mégis maradt valami, ami még tudja, ami eljuttatja az információt az agyadhoz, ami meg kommunikál minden mással, így a téged körülvevő térrel is.

Ez így lehet, hogy sokaknak elég hülyén hangzik. Én mégis ezt érzem. Már elég régóta belekezdtem a megírásába, de nem jutottam közelebb, mert mindig akadt valami más probléma. De tegnap írtál egy bejegyzést, és azt ígértem, én is megírom rá a válaszom. Ami bár más, és nem is biztos, hogy annyira összeszedett, de bennem ott van, és én ebben hiszek. Én Benne, és Bennük hiszek, a térben, a környezetben, a természetben. A dolgokban, amik nem jók vagy rosszak. Mindkettő. Mert így van rendjén. Egyensúlyban a jó és a rossz. A kérdés az, hogy ki mit választ. Élvezi a jót, és gyorsan túlsiklik a rosszon, vagy belemélyed az önsajnálatba, és a jót se látja, ha kopogtat.

Ha kérdés van, szívesen válaszolok, lehet, hogy kicsit kusza lett.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr792161857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása