Aki elhatárolódik a kineziológiától és mindenféle hókusz-pókusszal gyógyító sámánszerű alakokhoz hasonlítja a kineziológusokat, azokat megkérem vagy haladjanak tovább a bejegyzés felett, vagy olvassanak bele, és döntsék el újra, hogy márpedig igen is nekik van igazuk, netalántán gondolkodjanak el azon, vajon valósak-e az előítéleteik.
Elmentem, és részt vettem a One Brain módszer első két tanfolyamán. Erről a módszerről azt kell tudni, hogy ez az, ami leginkább vezérfonalként tekinthető a kineziológiában, hiszen ez a módszer az, amiben mindenre megtalálod a választ. Ezzel persze nem állítom, hogy a többi rossz, és kevesebbet ér. Én személy szerint a Touch for Health, és a Brain Gym részét is szeretném majd elvégezni, persze, amint időm engedi. :)
A lényeg a lényeg. A tanfolyamnak úgy indultam neki (túl egy kineziológiai oldáson, és tudván hogy viszonylag érzékenyebb természetté váltam), hogyha a tanfolyam tényleg a kineziológiáról szól, és nem csak lenyúlják az embereket, hanem tanulunk is valamit, akkor előbb utóbb bőgni fogok. A tanfolyam 5 napos volt. Mindegyik nap bőgtem. :) Igazat megvallva, úgy tűnhet mintha ez akkor nem is érné meg, hiszen, ki örül annak, ha elmegy egy tanfolyamra, és minden nap megríkatják. Persze , hogy senki. De az egymást követő napok, és oldások alatt, annyi régi sérelem, stressz került felszínre, hogy nem is csodálom , hogy egy idő után már nem bírtam.
Azért gondolkodjunk logikusan. Aki nem tud az egészről semmit. A kineziológia a minket ért stresszekkel, leginkább azok oldásával foglalkozik. Átlagosan egy, vagy több problémával elmegyünk a kineziológushoz, aki csinál nekünk egy oldást, amit egy adott időn belül általában meg kell ismételni. Legdurvább esetben is hetente eljár oldásra, (ha hetente kitalál valamit), mi 5 nap alatt legalább 25x oldottuk egymást. Na már most, ebbe bele lehet gondolni. Egy problémával szembenézni, sokszor nagyon nehéz. Főleg ha ennyivel és ilyen rövid idő alatt találkozunk. Sokan arra hivatkoznak, hogy de hiszen ők, nem is cisnálnak smemit, csak a kineziológus. A francokat. A kineziológus senkit sem tud meggyógyítani. "Csak" stresszt old. Eléri, hogy a két agyfélteke, megint együtt lüktessen = együtt dolgozzon, aminek következtében az agyunk hamarabb feldolgozza a stresszt, ami nyomasztott minket. (Akár tudatosan, akár nem.)
Nekem , mint előző bejegyzésemből kiderült, elég sok problémám akad. Sokszor gondolkodtam már, és azt a tényt tekintve, hogy az orvostudomány jóformán semmivel nem tud mit kezdeni, amit produkálok, nekem meg sorban tűnnek el a porcok, meg csontdarabok a lábamból, arra az egy következtetésre jutottam, hogy én okozom magamnak. Nah erre, és sok másra derült fény, ezen a tanfolyamon. Sok reakciómat, érzésemet, félelmemet megértettem, amiket nem tudtam, miért és mitől vannak bennem. Sokszor magára a stresszhelyzetre is emlékeztem, ami kiváltotta, sokszor csak oldottuk, és később jutott eszembe, mint ahogy van olyan, amit még most se tudok, hogy mi történt. Ezek azok a dolgok, amik megfoghatatlanok. Hiszen ha nem emlékszünk rá, akkor nem is irányíthatnak minket ezek a stresszek, és az érzések, amiket kiváltottak. Legalábbis erre hivatkozik mindenki, aki nem akarja elismerni, hogy a tudatos mellett van egy tudatalatti részünk is. És ez a megvilágosodás. Számomra nem is a tudatalatti elfogadása volt nehéz, és nem is saját magam felelőssége vagy az általam magamnak okozott károk felismerése volt rémisztő. Ezekkel a dolgokkal, bár nem tudtam megindokolni miért, eddig is így gondoltam. Ami számomra a megvilágosodást hozta, az a felismerés volt. Miszerint, minden, mindennel összefügg. Engem nagyon sok minden érdekel. Kezdve a pszichológiánál, egészen az inkák világáig. És mindent össze tudok kapcsolni a másikkal valahogy. És számomra ez, bámulatos felismerés. Hiszen így nem kell választanom , hogy mivel szeretnék foglalkozni, és milyen könyveket olvasgatni, stb..., hiszen akár mindegyik témában el tudok mélyülni, az egész csak tőlem függ.
Hogy e bejegyzés hány százalékban talált süket fülekre, és mennyiben hallgatóságra, azt én nem tudhatom. Azt is csak remélhetem, hogy egy részét sikerült átadni annak, amit érzek, de azt hiszem,akkor se lehetek csalódott ha nem. Hiszen, mindenkinek a saját világát kell megteremtenie. Más helyett ezt te, nem teheted meg.
