Ha ma már úgyis voltam robot, elmeséltem, hogy voltam én ám kalóz is. Mert, hogy, mint említettem, egy tengeren, azon belül hajón voltam, és amikor írtam a bejegyzést, annyira fáradt voltam, hogy bele se gondoltam, és le se írtam az álmomat. De hát az fontos!! :D
Szóval. Amikor felébredtem, akkor éppen én voltam hibáztatva, mert, hogy nem szerettem egy pasit (kissé durván Orlando Bloom-os beütése volt), és hogy bezzeg az a pasi engem szeret. Hehe. Csak az volt a vicces, hogy az óta szeretett, mióta én lettem a kapitány. Ugyanis, mint említettem tengeren, azon belül is egy hajón voltam. Nah a vicces az, hogy volt egy kincsesláda is, amit ki akartunk nyitni, de nem sikerült, mert, hogy akinél volt a kulcs (Bloom), annak nem sikerült kinyitnia vele, mert, hogy már nem ő volt a hajó kapitánya. Mert én hoztam fel a vízből a ládát, és én mentettem meg a kapitány életét, és az óta én voltam a kapitány. Szóval rám várt, hogy kinyissam a ládát, és annak adjam, akinek akarom, mert, hogy abban meg az én szívem volt. Ugye milyen szép, és költői, és hűűűűűű ? Az lenne, ha nem tegnap ment volna a Karib tenger kalózai, és nem Davy Jones szíve lett volna a ládában, ha nem Keira Knightley lett volna a női főszereplő, akit egyben imádok, és ha nem Bloom lett volna az egyik pasi főszereplő, ráadásul elég hosszú hajjal, ami ugye Mesikének megint csak bejön. Szóval, illúzióromboló volt rájönni, hogy az egész csak a tegnap esti filmnek köszönhető. :D
